Just for fun…

Kicsit megmozgatott a Imagine-es fészbúkcsportban zajló összefoglaló írás, szóval, úgy gondoltam, hogy én is belefogok. (Háh, ezt senki nem bétázza le… annyi vesszőhibát rakok bele, amennyit akarok! Háh! :D) Először azt hittem, hogy nem fogok én semmi említésre méltót felsorolni, de ahogy olvasgattam a többiekét, úgy rá kellett jönnöm, hogy bizony van itt mit megemlíteni. [amikor elkezdtem nem tudtam még, hogy 3 oldal lesz X'D] Nem is húzom tovább az időt, jöjjön aminek jönnie kell.

Visszatekintés:

Az év kezdése nekem összefolyik a 2011-es évvel, hiszen akkor kezdtem meg az egyetemet, és egy sulis év azért két évbe is belelóg, de kezdjük akkor onnan. Első vizsgaidőszakom. Maga a megpróbáltatás nem volt olyan nagy, túlélhető, viszont egészségben beköszöntött egy elég sötét korszak.

Egy betegség miatt - ami nagyon hajazott az ájulós betegségemre anno 2011ből - egyik nap képtelen voltam leutazni Debrecenbe, és sajnos ez traumatikus élménynek mutatkozott. Egy idő után már leküzdöttem, tényleg beteg voltam, de az egyszer csak véget ér. Viszont, később újra belecsókolt az arcomba, és onnantól kezdve egyszerűen nem tudtam buszra ülni. De ami a legrosszabb volt, hogy a normális életemet is megnehezítette. Szenvedtem, volt egy éjszaka, amikor bőgve ültem egyedül az albérletben, mert már nem bírtam tovább a gyomromban dúló fájdalmat. [visszatérek ennek a lezárására, de előtte még vannak dolgok, amik ezzel együtt érkeztek]

Ám, ezzel egy időben megtettem egy dolgoz, amit már nagyon régóta vártam: visszatértem az Imagine-re. Háh, lol… Esküszöm, hogy most bekönnyeztem. Ha jár erre valaki közületek, millió csók! :D Szóval, akkor összeszedem magam, egy fél pillanat. *átvált egy másik zeneszámra* Húh… Jöjjön akkor az Imagine kitárgyalása. Először is: első húzásom a regisztrálás után a fórum meglátogatása volt, ami talán életem egyik legjobb lépése volt. Első lépésben összeismerkedtem KyraWolffal, akivel a barátságunk azóta is tart, és béta-bétázott szerepcserénk után, most, igaz, inkább tesztolvasó vagyok, de még mindig tartjuk a mi kis kapcsolatunkat. Az már csak az én szerencsém, hogy ilyen erős bétába nyúltam bele. Egyes e-mailek után úgy éreztem, hogy azonnal sírva fogok a sarokban heverni. Ekkor dúdolgattam magamban a dalocskát: You make me wanna die, I’ll never be good enough. De mégsem tudtam rá haragudni, szeretem én ezt a kis dögöt, még ha minden egyes mondatomhoz legalább két oldalas kommentárt főzött, hogy mennyire gázak. És tudjátok mit? Teljesen igaza volt. Kellett egy ember, aki jól pofán nyom, és megmutatja, hogy valamit nagyon nem csinálok jól. Ezt először maga az Imagine tette meg.

Én kis buta jöttem az AFSen – magamhoz viszonyítva – sikeres Theatre Playemmel, és sorra kaptam az elutasító méleket, hogy nem jó a dolog. Ekkor ismertem föl, hogy én még kicsi vagyok ahhoz, hogy publikáljak, így elhagytam az oldalt. És most visszatértem. Ennyi a tévelygésből, már 2012-re koncentrálok. :D Szóval, Kira nagy segítségének köszönhetően elkezdtem fejlődni. Először elindult egy vérfarkasos sztori, ami „agyonbétázottság” miatt még mindig megíratlanul hever a gépen. Egyszer majdcsak eljön az ideje! Azt hiszem, hogy mindeközben jöttem össze Kae DéPéjével. Hát fúúh…

Na, az igen. Nem csak egy szuper történetet ismertem meg, hanem egy szuper írót is. Sőt, még az is kiderült rólam, hogy spammer szinten írom a kritikákat/hozzászólásokat, de istenem, ez is hozzám tartozik. Egyszerűen nem tudom magamba tartani az örömömet. Nagyon megkedveltem Kae-t is, és a világát, ami már a valóságban is kísért, hiszen az új autónknak LYR lett a rendszáma, aminek szinte örülök is, mert legalább nem KAI. Hál’ az égnek! :D

Kae-ről áttérve, vagyis Kae hatására viszont elkezdett megszületni az én saját kis világom. Pontosabban két világom. Felbátorított arra, hogy megpróbálkozzam az alkotás ezen különleges kis részével, amire bizony hajlottam is, mivel mindig is szűknek éreztem én Európát, Amerikát, és így tovább. Ennek a szülésnek az első lépése az volt, hogy elkezdtem megírni az Masquerade-et.

Életemben először tapasztaltam meg azt, hogy mennyire szórakoztató vallást alapítani, és hogy milyen izgalmas is kontinenseket összegyúrni a képzelet erejével. És itt kell megemlítenem azt is, hogy az Imagine-nek hála (lassan drinkig game-et lehet alakítani abból, hogy hányszor említem meg az Imagine-t a bejegyzésben XD), kezdett megszületni ImmoDea is. Ez nem csak a mazsis felhasználót jelenti, hanem azt is, aki belőlem lett. Szóval, ImmoDea megalakult, aki rájött, hogy nem akar folyton csinos kis hölgyekkel dolgozni, így a Masquerade-ben Muadhnait Je’andage kapta meg a főszerepet, akinek én is elismerem, hogy nem bírtam megjegyezni a nevét, de azóta meg már reflexesen jön a kezemre a dolog. Mona egy szuper karakter… Nem magamat akarom tömjénezni, de egyszerűen nem tehetek róla... A kisasszony egyik kedvenc karakteremmé lépett elő, és folyton meg tud lepni, hogy mennyire kis szilárd akarata van, és mennyire nem tűri, hogy teljesen én irányítsam. Akaratos ribantz, de éppen ez a jó benne. Szintén Masquerade-es karakter Randy, akit az olvasók nagy százaléka sokkal jobban kedvel, mint a kiszemelt férfifőszereplőt, de istenem… nem mindenki szeretheti a szemét kalózokat. *megvonja a vállát*

Fúh… igen… Na, akkor csapongás folytatásaképp jöjjön az, hogy egészség, mert már körülbelül jövünk a tavaszi időszakra. Szóval, mint előbb említettem jönni kezdett ImmoDea, aki először hányingeresen, hasfájósan dobbantott be – mint egy igazi csecsemő [hasfájás szempontjából] –, de nem csak személyiségi alakulást idézett elő, hanem alakit is. Ugyanis a gyomor és lelkiproblémák kiküszöböléseképp nekiálltam a 90 napos diétának. Ez talán a 2012es év legnagyobb achievmentje. 17kilót fogytam, amivel nem csak egy ruhaszámot sikerült leküzdeni, hanem a gyomor problémáim is sokat javultak, de az utazási betegségem nem akart annyira megszűnni – bár sokat mérséklődött.

Így köszöntött rám a nyár, aminek nem feltétlenül örvendtem, de az élet is nekiállt kikúrálni. Kezdődött egy oda-vissza 8 órás Szlovákiai buszúttal. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a 4-4 órát mozdulatlanul ültem végig a buszon (kivéve vissza, amikor el-elbóbiskoltam). De megérte, mert nem lettem rosszul. Az utazás szép volt, megérte kimenni…

A Imagine-es karrierem is szépen csorgott tovább, felkerültek a Short Fiction Writingos novelláim, a TAI, az Apróságok… Elvárásaimmal ellentétben viszont a nyár megállásra kényszerített az írás szempontjából. Először jött letörőnek a nyelvi alapvizsgám első sikertelensége, ami akkor nem lett volna nagy lelkitörés, ha azok a modulok, amiből megbuktattak, azok a szemináriumi tárgyaim között nem 5-ösre sikerültek volna. De ezen is túl kellett esni. Emiatt is jött rám egy artblock, de ami a legjobbat nyomott rajtam, az a Spanyolországi kirándulás volt – annak ellenére, hogy kúlul hangzik, ku**ára nem volt az X’D –, a maga 26órás oda, 24 vissza buszútjával maga a pokol. Főleg, ha az ember lánya akkor utazási beteg. Ugyanakkor, ezen a ponton szabadultam meg a lelkinyavalyától. Anyummal egy este kis bőgés után, megfejtettük lelkem rögös útjainak néhányát, két napra lejártuk a bőrt a talpamról, de megérte. Újra élveztem az életet, és az összes kriptahangulatom megszűnt. Jó, néha még mindig vannak gyomorfájós napjaim, de már tudom, hogy nem utazási betegségem volt, hanem valamilyen furcsa pánikbetegségem. Levetkőztem, és annak ellenére, hogy mennyire hisztisen vettem az első kanyarokat, úgy érzem, hogy hero lettem.

További boldogság az ott folytatódott, hogy elmentem a MazsiTalira. Jaj, ehhez hozzá tartozik, hogy még a mazsikarrier elején kiderült, hogy Luc velem egy évfolyamon van, Iso-t meg követtem a sulikban… Szóval akkor MazsiTali. Egy hatalmas nagy buli, még ha elég antiszoc is voltam (utólag is elnézést, még azért akkor küzdöttem a gyomrommal, és nem voltam biztos magamban). Csodás élőben is látni azokat, akikkel beszélget az ember a weben… Még ha előtte gyomorgörcsöm is volt, és álmomban a mazsitali az nálunk rendeződött… XD Végre találkoztam élőben Kae-vel és Kirával is, oké, őket csak azért emelem ki, mert 1. Kae-nél fanultam el, Kirával meg nagyon jóba kerültünk. :D De a többieket is nagy élmény volt látni… Amit viszont nagyon sajnáltam, az az, hogy a későbbiekre nem tudtam elmenni a suli miatt, de azért majd a jövőben mindenképpen beiktatom. :D

Ezt megkoronázandóan, megírtam Az Istennő elárult zafírját, és amellett, hogy végre született valami, amit én is értékelhetőnek vettem – dobpergés – Kirának is tetszett. Kishíján leájultam a kanapéról, amikor küldött egy sms-t hogy most olvassa, és hogy mennyire tetszik neki. Talán életem legnagyobb dicséretének minősült ez a dolog. Koronának mellé jött, hogy ösztöndíjat kaptam. YAY for me! :D

A nyár után jön az ősz – Rebecca Black stílusban –, és egy lelkivilágápoló mozzanatként albérletet váltottam, és az egyedüllét helyett a társas életet választottam. Most négy leányzóval lakom együtt, akik mind tündérek, ördögiek, amennyire csak lehet. Imádom az én kis babáimat, és annyira hálás vagyok nekik, hogy vannak nekem. Nem is tudom igazán kifejezni… Azt hiszem, hogy csak nekik köszönhetem, hogy ezt a félévet eddig túléltem. Nagyon kemény volt, az anglisztika-magyar szak kombó nagyon erős együtt, majdnem hogy emberevő, de ezért van az egyetem, hogy megfelelően felpróbáljon mindenkit. Jó sok pofozást kaptam, sokszor éjszakáztam, és sokszor morogtam amiatt, hogy mennyi még a dolgom, de megérdemeltem. Fel kell ráznom magam, bár az is biztos, hogy nagyon várom a következő félévet. Remélhetőleg nem lesz ennyire elcseszett, mint amilyen ez volt. Ha mégis… akkor majd még több sütit eszünk a többiekkel esténként.

Ami viszont – a csajok mellett – nagyon élvezetesnek mutatkozik, az az aikido. Mindig is akartam harcművészetet tanulni, és egyik barátnőm felhívása nagyon is jól jött, amikor a figyelmembe ajánlotta az aikido-t. Amellett, hogy mindenki nagyon kedves, sokat lehet tanulni belőle, nem csak a tatamin, és az önvédelem terén, hanem magában a mindennapi életben is. Emellett ez is segít abban, hogy karban tartsam az új súlyomat. Minden egyes hetemet megmentették az edzések, és a világ minden pénzéért sem hagynám abba a küszködős órákat. Még ha utána volt olyan is, hogy nem tudtam egyik oldalamon aludni.

Hát, lassacskán el is értünk az év végére… Remélem nem lehetett követni! Mondjátok, hogy nem! Meg azt is, hogy nem olvastátok végig ;) :P És ezzel meg is kezdődik viszont az előretekintés.

Előretekintés, amit több részre osztok:

Suli:

– Viszonylag sikeres vizsgákról álmodom… *____*

– A tavaszi félévben sokkal jobb órarendet fogok összeállítani. Még ha ezért valakinek 100 forintos kattintásbért kell majd fizetnem, mert én mindig valamit elrontok.

– Jobban beosztom az időmet.

Imagine:

– Folytatni akarom a történeteimet

– Az Istennő elárult zafírjának a folytatásával is akarok haladni

– Történelmet fogok alkotni! Már ami a világaimat illeti… :D

– Megint szeretnék TAI-zni.

– Aktívabb akarok lenni, mert nem igaz, hogy egy fél órát nem tudok szakítani legalább erre a szuper kis oldalra, és az ő embereire

Egyéb:

– Folytatódnak az aikido edzések, mert azok olyan epicek

– Időt akarok szakítani legalább a rajzolásra a következő félévben

– Akkor is megnézzük azokat a filmeket a csajokkal, amiket kinéztünk

OMG!

Mennyire sokat írtam! Rekord! Rekord!! :D És nem is kellett annyira sok idő hozzá…

Nos, ez így összességében, ami történt velem ebben az évben, és pár célom, amit el akarok érni majd a jövőben. Előre is gratula, aki eljut egyszer a bejegyzés végére. Haha… sok sikert! :D

Boldog Új Évet!

ImmoDea

Ps.: Nézzenek oda... Hát nem teli tűzdeltem linkekkel? Never mind!